Két és fél hónapja vagyunk Spanyolországban. Kóstolgattuk az életet Katalóniában és északon, Asztúriaszban is. Próbáltunk várost és kicsi falut is. Közben figyeltem az embereket. Ellestem néhány dolgot, amiről úgy gondoltam, érdemes megtanulni, beépíteni a mindennapjaimba.

  • Sokkal többet mosolyogni. Rengeteget mosolyognak.
  • Az utcán sokszor veszik fel egymással a szemkontaktust és mint előbb írtam, még mosolyognak is.
  • A kisfiam rengeteg kedves megjegyzést kapott. Az utcán, a boldban szinte mindig volt valaki, akinek volt hozzá egy dícsérő szava. Mindig találnak valami szépet, jót a gyerekekben.
  • Lassítani kell. Több időt hagyni a dolgokra. Ráérősen sétálni, nézelődni közben. A bevásárlásnál sem rohannak. Még a sorban sem. Itt senki nem szólt érte, hogy a fiam lassan pakol ki a kosárból. Sőt, meg is dícsérték.
  • Időt szánnak a társasági életre is. Ennek nem kerítenek nagy feneket. Csak spontán is össze lehet jönni. Elég, ha csak az utcán, boltban gyakrabban szólunk egymáshoz, akkor is, ha adott esetben nem is ismerjük a másikat.
  • Segítőkészek. Sokkar hamarabb veszik észre, ha segítség kell és ajánlják fel azt. Ez talán azért is van, mert gyakrabban veszik itt fel az emberek egymással a szemkontaktus. És valóban beszélgetnek az emberrel a boltokban, kávézókban, éttermekben….

A legfontosabb lecke számomra az volt, legyünk sokkal nyitottabbak a világra és egymásra. Adjunk sokkal több mosolyt és figyelmet!

Szeretettel: Edit