Várok a parkolóban, hamarosan indulunk egy új sétára. Izgatott vagyok. Ma vajon mit fedezünk fel? Hová jutunk el? A témánk a nehéz elindulás lesz, amit mi sem alapoz meg jobban, mint egy kis késés. 😉 Akik ezzel a témával érkeznek, a legtöbbször elkésnek. Nehéz reggel felkelni, elindítani a családot, a napot. Talán egy kávé, egy zöld tea…. Vajon mi segíthetne?
Megérkezett Andrea. Látszik rajta a rohanás, így megkérem, először vegyen néhány mély lélegzetet és érkezzen meg. Érkezzen meg a figyelme, a lelke is, hiszen most leginkább azzal szeretnénk foglalkozni.
Elindulunk az utunkon. Bár az idő napos, az erdő rengeteg szépséggel hívogat, Andrea mégsem vesz észre ebből szinte semmit. Hogy is érzékelhetné, mennyi csoda veszi körül, amikor a gondolatai, a lelke tele van. Felgyülemlett az a rengeteg feszültség, amit a mindennapok apró harcai hoznak magukkal és nincs, aki türelmesen végighallgatná, aki segítene letenni ezt a nehéz csomagot.
Most végre itt a lehetőség. Csak ömlik a szó, peregnek a léptek. Hamarosan a könnyek is. A mozdulatok lassulnak. A feszültség alól előkerül a fájdalom, a magány és álmok, melyek sohasem valósulhattak meg. Ha azt a sok könnyet fel tudnám fogni és gyémánttá változtatni, amivel megajándékoztok, akkor már ragyoghatna az egész világ. De erre, csak Ti vagytok képesek én pedig hálásan köszönöm, hogy kísérhetlek ezen az úton és láthatom, ahogy ragyogni kezdtek. De ne siessünk ennyire előre.
Ott tartottam, hogy előjöttek a fájdalmak. Majd szép lassan elapadtak a könnyek és kezdődött az átalakításuk.
“Miért olyan nehéz elindulni, belefogni a dolgokba, amikor mindenem megvan?” Valószínüleg a Te válaszod más lenne erre a kérdésre, de mégis olvasd tovább, hiszen lehet, találsz valamit, ami számodra is hasznos, isme
rős.
Éppen egy kényelmesnek kinéző kő mellett haladtunk el, ezért megkértem Andreát, foglaljon helyet. Hunyja le a szemét és képzelje el, miket tesz, amikor tele van energiával, könnyedén fog bele a napi feladataiba.
Látta, amint reggel felkel és játékosan ébresztgetni kezdi a gyerekeket. Közösen reggeliznek és szinte ugyanúgy telik a hétköznap, ahogy most is. Egy dolgot kivéve:
A lendület. Sokkal energikusabb, ettől játékosabb, viccesebb és kedvesebb lesz, amitől természet
esen az egész család jobban érzi magát.
Vajon honnan jön ez a lendület? Mi adja a tüzet?
Andrea mesélni kezd. Elmondja, hogy mennyire szerette a munkáját. Lelkesen, ragyogó szemmel mesél róla. Aztán azt is megosztja velem, hogy most nem tud dolgozni. Hiányzik a munkája, de önzőnek érzi magát, ha csak ezért dolgozik. Hiszen anyagilag nem lenne fontos még visszatérnie.
Ezután mérlegre tettük, mit ad azzal, ha dolgozik, mit tud adni anyaként a gyermekeinek. Végül átbeszéltük, mi az, ami még belefér időben, energiában és összegyűjtöttünk ötleteket, hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani. Ehhez figyelembevettük az ő napi rendjüket, a lehetséges segítőket és arról is beszéltünk, mi ad lendületet, amikor nehéz.
Andrea lepakolta a terheit és az üres zsákjába lehetőségeket, terveket tett, hogy energikus, vidám és játékos lehessen a mindennapok során.
A későbbi visszajelzéséből megtudtam, hogy remekül élt a lehetőségekkel és néhány órában újra dolgozni kezdett, ami feltöltötte és kiegyensúlyozottabbak lettek a hétköznapjaik.
Hálás vagyok, amiért én kísérhettem Andreát ezen az úton!
A nevet és bizonyos részletek a személyiségi jogok védelmében megváltoztattam.
Amennyiben Te is szeretnél sétálni, jelentkezz be egy ingyenes, előzetes ismerkedésre, hogy megismerhessük egymást, átbeszéljük a részleteket: https://calendly.com/fedezdfelmagad/60min
Hagyj üzenetet