Nemrég a dicséretekről beszélgettünk egy édesanyával. Megdicsérték, ő mégis dühös lett. Valóban csak túl érzékeny, vagy mi lehetett a hiba?
A dicséret a következő volt: “Te olyan erős vagy!”
Képzeld magad (vagy lehet, hogy benne is vagy) egy négy hónapos, rosszul alvó anya helyébe és utána figyeld meg, benned milyen érzéseket kelt ez a mondat.
Természetesen először is megerősítettem abban, hogy minden érzés rendben van, nincs olyan, hogy valaki túl érzékeny. Reagálhat hirtelen felindulásból, ami már nem szerencsés, de magát az érzést, vagy az érzése miatt minősíteni önmagát már nem szabad.
Ezután boncolgattuk, miért eshetett neki ez a mondat annyira rosszul.
Ez a mondat és hasonló társai (Te mindent elbírsz…) tudattalanul ráerősítenek egy olyan anyaképre, ami hosszú távon nagyon káros. Ez pedig az önfeláldozó, mindent egyedül megoldó, mindent elviselő anya képe. Egy olyan anyáé, aki nem kér segítséget, nem várja el a párjától, hogy kivegye a részét a gyereknevelésben, házimunkában, esetleg éjszakai felkelésekben… Szerencsére sok családban már látszik a változás, sok apa igyekszik levenni a terheket az anyák válláról, de társadalmi szinten, a társadalmi üzenetekkel még bőven van tennivalónk. És azért sok családban még a terhek megosztását is lehet optimalizálni.
De térjünk vissza az anyák érzéseire. Sok anyának eleve bűntudata van, amikor leül pihenni, vagy saját magára fordít időt, pénzt. Ezeket az érzéseket nem megerősíteni, inkább lebontani kellene segíteni. A külső megerősítések fontosak, főként egy ilyen érzékeny időszakban, amikor valaki anyává vált és sok-sok új helyzettel kell megbírkóznia.
Hogy abban erősítsük meg, ő is fontos, önmagára is vigyáznia kell, inkább a következőkért dicsérjük meg:
- „Milyen jó, hogy nyugodtan megittad a kávéd!”
- „Szuper vagy, hogy ma 20 percet magadra szántál!”
- „Nagyon jól teszed, hogy egy kicsit pihensz!”
Ezen felül, amikor látjuk, hogy nagyon kimerült, nagyon sokat tesz a családjáért, kérdezzük meg:
- „Mit tehetek érted, hogy egy kicsit könnyebb legyen?”
Ezzel a kérdéssel kifejezhetjük a törődésünket, azt is, hogy észrevesszük, mennyi mindent megtesz, de nem megerősítjük abban, hogy jó az úgy, hanem lehetőséget adunk neki arra, hogy kérjen, elmondhassa, mi nehéz számára.
Társadalmi szinten is jó lenne újra gondolnunk, mit tekintünk “jó anyaságnak”. Egy kimerült, túlterhelt szülő nem tud annyi odafigyelést, minőségi időt adni a gyermekének, mint egy kipihent, feltöltődött anya. Az önmagunkra való odafigyelést, az önmagunkkal való törődést ideje lenne önzőség helyett alapszükségletként, a felelős szülőség egyik alapjaként tekinteni.
Az anyáknak pedig innen üzenem: ezután ha rosszul érzed magad egy-egy pozitívnak szánt mondat után, ne kérdőjelezd meg az érzéseid, hanem veregesd vállon magad, amiért tudsz figyelni a tested, lelked apró üzeneteire is.
Ha szeretnéd jobban megérteni az érzéseid, próbáld ki velem a coachingot: https://fedezdfelmagad.hu/60-perc-figyelem-es-szeretet/
Kép forrása: Ingo Jakubke from Pixabay
Hagyj üzenetet