Élt egyszer egy elefánt. Hatalmas és szürke. Mint minden elefánt. Élete egy részét családjával, csordájával élte le. Hatalmas területük volt, rengeteg élelemmel, napsütéssel, vidámsággal. Egy nap azonban valamiért szürkülni kezdett minden.

Először csak az ég alja lett egyre szürkébb. Ekkor néhány elefánt elkezdett gondolkodni rajta, talán el kellene indulni onnan. A többi elefánt lebeszélte őket. Várjanak még, biztos kisüt újra a Nap és a fény majd mindent beterít. De nem így történt.

Szürkülni kezdett az egész ég, majd a föld is. Szürkültek már a növények is. A szürke fűnek pedig szürke íze is lett. Ezért az elefántcsorda úgy döntött, továbbáll. Kivéve egy elefántot. Ő ott maradt a szürkeségben.

Élte szürkén szürke életét. Ami nem lett volna gond, ha jól érezte volna így magát. De nem így volt. Már ő is megunta a szürkét. Már neki sem ízlett a szürke fű. Mégsem ment. Félt? Lusta volt? Valami még kötötte ahhoz a helyhez? Öregnek érezte magát? Vagy fáradtnak? Esetleg erőtlennek? Nem tudom. Talán ő sem tudta.

A közeli falu lakói aggódni kezdtek az elefántért. Attól tartottak, elpusztul a semmiben. Ezért úgy döntöttek, erős férfiak elindulnak és elhozzák onnan az elefántot.

Elkezdték lökdösni, hogy induljon végre, de az elefánt egy lépést sem tett. Sőt, leült. Ekkor elkezdték ijesztgetni, de az elefánt csak nézett tovább maga elé. Ezután megpróbálták meggyőzni róla, hogy bölcsebb lenne elköltözni onnan. De az elefánt továbbra sem indult. Így az emberek visszatértek a falujukba.

Újra összeült a tanács. A férfiak elmondták, mindent megpróbáltak, de az elefánt csak nem indul el. Ekkor egy kislány jelentkezett, hogy ő majd megpróbálja. Elengedték, de azért távolról figyelték, mi történik.

A kislány egyszerűen odasétált ragyogó fehér ruhájában az elefánthoz. Megérintette, súgott neki valamit. Megfogta az ormányát és húzni kezdte. Ekkor az elefánt mindenki legnagyobb döbbenetére szép lassan elindult a lány után. A lány sosem árulta el, mit súgott az elefánt fülébe.

 

Szeretettel: Edit

ui.: Számomra ilyen a coaching. Nem kell mindig leásni a múltba, a miértekbe. Nem kell az erőszakos, az érvelős rábeszélés. A csend, a figyelem és a szeretet szüli a legjobb megoldásokat.