Bár még javában a nyarat szeretnénk élvezni, de előfordulhat, hogy nem megy. Akár tudatosan, akár a tudat alatt mozgolódik a feszültség, félelem a beszoktatás miatt, sok energiát elvesz, konfliktust okozhat.
Amikor mi kezdtük az ovit (bizony mi, hiszen nem csak a gyerek mindennapjai fognak megváltozni, sőt…), nagyon sok kérdés, félelem feszített. Gyermekem nagyon anyás, vajon hogy fogja viselni az elválást? Mi lesz vele az oviban? Mi lesz velem? Vissza kell térni a munka világába, hogy lesz időnk egymásra a háztartás és a munka mellett, hiszen eleve jóval kevesebbet leszünk együtt?
És az sem segített, hogy gyakran hallottam, a fiam én rontottam el. Azért anyás, mert nem erőltettem, hogy ott maradjon a nagymamánál, amikor sírt, mert hordozókendőztem… Hosszú még a sor. 😉
És már előre ment a bűntudatkeltés: azért enged majd el nehezen, mert Te is nehezen engeded el.
Megéltük a nehéz elengedést, a küzdelmes részt. Már az elindulás gyötrelmes volt, sőt, már a lefekvésnél ment az időhúzás. Az óvodában a reggeli elválás pedig hangos volt, fiam bent sírt, én hazaérve, vagy időnként már hazafelé az úton pityeregtem.
Én a vállalkozásomat szerettem volna beindítani, de nehéz volt úgy dolgozni, koncentrálni, jelen lenni, hogy közben azon kattogott az agyam, vajon megnyugodott-e a fiam, hogy érzi magát.
Aztán kezdődtek a jobb napok, esték. Nem feszültem már rá előre a másnapokra, jobban tudtam aludni, lettek ötleteim a reggeli elindulásra. Az ajtóra ragasztottunk egy lapot, amin olyan tevékenységek szerepeltek, amiket közösen tudunk végezni az ovi felé menet. (Beszélgetés, mesét kitalálni, énekelni, játszani…) Utána az elválásra is találtunk ki rituálét. Sőt, rájöttem, hogy kellenek rövidebb napok is, amikor a délutánt együtt töltjük valami kuckózással. Egyre több szép, meghitt pillanat tudott tölteni minket. Nem lett minden nap mesébe illő, de a legtöbb könnyedebb, vidámabb lett. És ez elhozta azt is, hogy a munkámra is tudjak koncentrálni.
Mi segített elindulni ezen az úton? A tudatosság, az önismereti munka.
Mivel coachként kezdtem dolgozni, sok önismereti feladatot, ötletet próbáltam ki magamon, a családunkon. 🙂
Tudatosítottam, milyen érzések dolgoznak bennem. Ezeket elfogadtam, kiírtam magamból, kisírtam, dolgoztam velük. Megfigyeltem, milyen összefüggések vannak a jobb és rosszabb napok között. Így felismertem olyan dolgokat, amiket használni tudtunk a nehéz napokon, vagy olyan helyzeteket, amikre előre készülhettünk. Például az esős napokon nehéz ébreszteni fiam, olyankorra jól jön valami extra vicces dolog, vagy egy izgalmas játék (akkor kap reggelit, ha megtalálja az utasítások alapján, amik cetliről cetlire elvezetik az elrejtett tányérig). 😀
Feltérképeztem a kapcsolati hálómat, kikkel, miről jó beszélgetni, kitől, milyen segítségre számíthatok. A nehézségeket inkább olyan személyekkel beszéltem meg, akikről tudtam, támogató segítséget tudnak nyújtani. Sokszor bőven elég, ha meghallgatnak, megölelnek, nem kell mindig tanácsot adni, sőt, azok néha inkább ártanak. Ezt van olyan, akivel az erőszakmentes kommunikáció segítségével meg tudtam beszélni, mással nem, neki inkább csak a sikerekről meséltem. Aztán vannak, akinek a sikerekről se jó mesélni, velük maradtam az általánosságoknál. A legtöbb figyelmet azoknak szenteltem, akikről tudtam, támogatni fognak és szakembertől se féltem segítséget kérni.
Ha Te előre szeretnél felkészülni a beszoktatás időszakára, ha kibeszélnéd a félelmeid és erősítenéd önmagad, akkor gyere el egy előzetes konzultációra és nézzük meg, miben tudok segíteni, hogy könnyebbek legyenek az első és az elkövetkező napok is: https://fedezdfelmagad.hu/60-perc-figyelem-es-szeretet/
Hagyj üzenetet