Indulj el az erdőbe. Válassz egy olyan utat, amit jól ismersz, hogy ne arra kelljen figyelned, merre menj. Ha nincs ilyen út, akkor válassz ki a térképről valami nagyon egyszerű útvonalat, amin nem lehet eltévedni. (Például járj körbe egy tavat.) A mai utadon egy történet lesz a kísérőd. Ha nem tudsz a valóságban sétálni, akkor tedd azt a képzeletedben. Ha el tudsz indulni egy valódi erdőbe, akkor előtte is elolvashatod, vagy ott, egy kellemes helyen, ahogy jól esik.
Lilla kinézett az ablakon és szomorúan konstatálta, hogy a mai egy újabb felhős, borult nap, az ég szürke, a táj homályos, ködös, nyirkos, kellemetlen. Legszívesebben ki se mozdulna a kellemes, meleg szobából, ahol még ínycsiklandó teát is fogyaszthat, sőt egy kis finom süti is akad még a hűtőben. Egyre biztosabb lett abban, hogy egy ilyen napot csak egy jó könyv, a tea és a süti társaságában lehet eltölteni a jó meleg lakásban.
Éppen elindult, hogy megfőzze a teáját, amikor csengettek.
- Ki lehet az ilyenkor? – kérdezte, miközben elmerengve lépkedett az ajtó felé.
Kinézett, de nem látott senkit. Már éppen csukta volna be az ajtót, amikor a földön megpillantott egy papírlapot. Lehajolt érte és ahogy felemelte, látta, egy térkép az. Olyan, mint kedvenc gyerekkori kalandregényeiben a kincses térkép. Kezdett egyre izgatottabbá válni, ahogy arra gondolt, ő is a kincs nyomába ered, mint hajdanán a hősei. Aztán eszébe jutott, ő már felnőtt, ilyet nem kéne tennie. Különben is, kincsek, kincses térképek csak a mesékben léteznek, ez csak valami átverés lehet.
Ki is dobta a térképet, elkészítette a teáját, leült a kedvenc fotelébe olvasni, de nem tudott a könyvére koncentrálni. Csak az a térkép járt az eszében. Végül nem bírta tovább, kivette a szemetesből és nézegetni kezdte. Először fogalma sem volt, mit ábrázolhat a térkép, aztán eszébe jutott, mintha hasonlítana az útvonal egy túrának a vonalához, amin nemrég járt. Megnyitotta a térkép alkalmazást a telefonján, rákeresett a korábbi útvonalra és megdöbbenve látta, pontosan megegyezik.
- Na jó – gondolta. – Így már képtelen vagyok itthon maradni.
Csomagolt vizet, némi rágcsálnivalót és az esőkabátját. Felöltözött jó melegen, felvette kedvenc, a Nap színeiben pompázó sálját, mert az egy kis biztonságérzetet adott neki ezekben a pillanatokban, amikor nem tudta eldönteni, hülyének gondolja magát, tartson az úttól, vagy elfogja a gyermekkori izgatottság. Rájött, minden érzés vele fog tartani.
A séta elején még zavarta Lillát a nyirkosság, kicsit fázott a meleg lakásból kilépve, de hajtotta az izgatottság, a kíváncsiság. Vajon tényleg talál valami kincset?
Amikor már az erdei ösvényen járt, azon töprengett, van-e olyan ismerőse, akinek elmesélheti a kalandját anélkül, hogy hülyének nézze.
Ahogy közeledett a kincset jelölő helyhez, úgy kezdtek erősödni az érzelmei. A félelmek, az izgatottság, már szinte futott. Ahogy odaért, rögtön ásni kezdett, túrt az avarban, hátha megtalálja azt a valamit, de nem talált semmit. Csalódottságában leült a fa tövébe, aminek a közelében a térkép a kincset jelölte. Nyugtázta magában, valóban túl hiszékeny, gyermeteg volt. Amint felállt, hogy elinduljon, a fa egyik ágáról lelógó dobozra lett a figyelmes. Nagyon megörült, mégis jó volt hallgatni a megérzésére! Izgatottan nyitotta ki a dobozt, amiben egy üzenetet talált. Az üzenet mélyen meghatotta, egészen a szívéig hatolt. Ki is csordult néhány csepp könnye.
A könnyeit letörölve indult visszafelé az úton. A nyirkosság már nem zavarta, észrevette, mennyivel élénkebbek most a színek. A levegő is más valahogy. Mélyeket lélegzett és ez a tiszta, jó illat energiával és nyugalommal töltötte fel egész testét, lelkét. Az úton hazafelé kedves kis gombatelepeket vett észre, képzeletében manó gyerekek ugráltak, bujkáltak alattuk. A puha, élénk mohaszőnyeget táncoló, éneklő tündérek lepték el. A sétányról egy csigát tett arrébb, nehogy valaki eltapossa.
Rögtön eszébe jutott, kivel ossza meg ennek a napnak az élményeit. Van, akinek mindent elmesél, van akinek csak részleteket, de abban biztos volt, mindenkinek szeretne juttatni egy kicsit ebből a csodából, legyen az akár csak egy mosoly.
A Te dobozodban milyen üzenet van? Ha megtaláltad, írd meg nekem az edit@fedezdfelmagad.hu címre! 🙂 Ha nem találtad, csak olvasd újra, vagy sétálj az erdőben és a legváratlanabb pillanatban majd rádtalál. 🙂
Hagyj üzenetet