Hangozhatna és hangzik is el időnként gyermekünk szájából, de most beszéljünk arról, amikor mi, anyák félünk. Legyünk őszinték, bizony sokszor nekünk is jól esne egy anyai szeretgetés, bátorítás, amikor elveszettnek, tanácstalannak érezzük magunkat.
Ezért ma egy mesét szeretnék megmutatni Nektek: Al Ghaoui Hesna: Holli, a hős. Ez egy meseregény, így kicsit nagyobb gyerekekkel jó olvasni, de anyáknak bátran ajánlom. Sokszor időhiányban szenvedünk és erőnk sincs millió önismereti könyvet végigolvasni, de ez pont jó.
Megmutatja, hogyan lehet bátran félni.
Amikor anyává válunk, hirtelen nagy felelősséget kapunk. Egy kisbabát életben kell tartani. Bizony, ez önmagában félelmetes tud lenni és akkor még jön hozzá az is, hogy mindezt jól akarjuk csinálni. Új helyzet, amiben nincs tapasztalatunk, sikerélményt, visszajelzést a működésünkről leginkább hosszú távon adhat csak, így nem csoda, hogy az önbizalmunk egy pillanat alatt a béka ülepe alá csúszik.
Sok esetben látom és én is átéltem, ilyenkor jön az önismereti könyvek, vagy a gyerekneveléssel kapcsolatos irodalom habzsolása. Arról már többször beszéltem, írtam, hogy ez azt is okozhatja, hogy még kevésbé fogunk hinni magunkban, hiszen egy csomó ötletet találhatunk, ami nálunk nem működik, vagy nem mindig működik. Olvasunk a békés, játékos családokról mi meg kiabálunk. De ez természetes. A lehető legritkábban írják le ezek a könyvek, hogy mindenki tanulási folyamaton meg keresztül, mindenkinek vannak jobb és rosszabb napjai.
Ráadásul nagyon sok időnket elveheti az olvasás attól, ami igazán fontos: a minőségi idő önmagunkkal és a családunkkal. Megismerni magunkat, a gyermekünket, hogy a közös működésünket össze tudjuk hangolni, így nem láthatjuk meg az erősségeinket, nem tapasztaljuk meg az apró sikereket.
Hitet önmagunkban az adhat, ha megtapasztaljuk, mi mindenre képesek vagyunk. Ehhez jó kísérő ez a mesekönyv, mert erőt meríthetünk hozzá belőle.
Nem kell érezni magunkban az erőt a cselekvéshez, nem kell érezni, hogy megy ez nekünk. Félhetünk és mégis cselekedhetünk. Elkezdhetjük apró lépésekben megérezni, milyen jó anyák tudunk lenni, ha megismerjük az erősségeinket, a képességeinket és összehangoljuk a gyermekünkkel, családunkkal.
Emlékszem, milyen meghatódva mesélte az egyik anyuka, amikor már sikerült elengedni a félelmeit, nem azon pörgött, hogy jól csinálja-e, hanem csak benne voltak a pillanatban. Akkor érezte meg, valóban jól csinálja. Persze nem minden pillanatban „szuperanyu”, de ezzel hatalmas értéket tanít a gyermekének: azt, hogy lehet hibázni és a tökéletes pillanatokat is átélni. Mind belefér az időnkbe. 🙂
Kezdj el Te is kibújni a könyvek, az irodalom mögül. Persze lehet bennük jó ötleteket találni, nem tilos olvasni, de az egyensúly nagyon fontos. És az, hogy miért olvasol. Azért, mert félsz és a rengeteg információ habzsolásával próbálod ezt oldani, vagy azért, mert egy konkrét helyzetre konkrét megoldást keresel. Ezt nem mindig egyszerű elkülöníteni, mert amikor félünk, sokszor akkor is azt mondjuk, megoldást keresünk. Ami segít megkülönböztetni: látod az értékeid? Meg tudsz állni élvezni a pillanatokat? Érzed, hogy ez egy út, amin lehet hibázni?
Az előbb említett édesanya az utolsó kérdésre adott válaszának a megváltoztatásában látta a megoldást. Amikor már elhitte, hogy hibázhat, amikor már folyamatában tudott ránézni, hogy milyen anya és nem egy-egy cselekedetében, akkor tudott rugalmasabb, felszabadultabb lenni.
Neked mi az a gondolat, ami bátorságot ad felszabadultan Önmagadnak lenni anyaként is?
Ha nem találod ezt a gondolatot és szeretnél hozzá segítséget kapni, gyere és próbáld ki a coachingot: https://fedezdfelmagad.hu/jelentkezes/
Várlak szeretettel, Edit
Hagyj üzenetet