F. Goczan Szilvia mesél Nektek arról, hogyan élte meg a coaching folyamatot velem. Hálásan köszönöm neki, hogy ilyen nyíltan megosztja a tapasztalatait! 

 

„Vállalkozást indítani, felfuttatni, jövedelmezővé tenni és szinten tartani nem egyszerű feladat. Nem elég jónak lenni a szakmánkban, mindenhez (is) értenünk kell, amit eddig mások oldottak meg helyettünk. Itt nincs külön adó, TB, marketing, PR részleg, csak te. Teljesen egyedül.
Nőként, anyaként az esetek nagy részében a mi vállunkat nyomja a háztartás vezetésének a terhe, a gyerekkel, gyerekekkel kapcsolatos elintéznivalók megoldása, a bevásárlás, főzés, időpontok észben tartása…és megannyi más feladat is. Hát hogy lehet ezt ép ésszel egyedül megoldani?

18 éve tudom, mi az, amivel foglalkozni szeretnék, ami kiteljesít, de az élet ide és oda sodort, az álommunka hobbi maradt a rendes, „polgári” foglalkozásom mellett, majd két éve elindult valami. Nem készültem rá, nem terveztem, nem készítettem üzleti tervet, egyszerűen csak azt vettem észre, hogy már nem csak ismerősök keresnek fel, hanem ajánlások útján akár több órás utakat vállalnak be családok, emberek, hogy velem dolgozhassanak.
Fotós vagyok.
Mindig is az voltam, de a vállalkozásom két éve indult, mikor a kisfiam egy éves lett. Nem így terveztem, de végre lehetőségem adódott azt csinálni, amit szeretek, és voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy szuper rokonokkal áldott meg a sors, így bölcsőde nélkül is megoldható volt ez a lépés.

Álomsztori az enyém.
Mindenki támogatott, mellettem állt, drukkolt nekem, a férjem nem húzta a száját az éjszakázások miatt, nem bántott akkor sem, mikor egyértelművé vált, hogy túlvállaltam magam és csak nagyon nehezen tudom kézben tartani az életemet, mert a munkám tölti ki a gondolataim 95%-át, azzal kelek, azzal fekszem.

Viszont egyértelművé vált, hogy egyedül nem tudom megoldani a gondjaimat, ekkor lépett be Edit az életembe. Véletlenek nincsenek, hiszen hetek óta érlelődött bennem, hogy segítséget kellene kérnem egy szakembertől, és láss csodát, pár nap múlva a Mompreneurs Facebook csoportban megláttam egy coach felhívását, aki ráadásul online is tart üléseket, így a fizikai távolság sem akadály!

Nos, így kerültem Edithez. Nem tudtam, hogy mi a baj, de éreztem, hogy baj van. Nem tartom a kezemben az életem, komoly időgazdálkodási problémákkal küzdöttem (időm volt végülis, de rettentően rosszul osztottam be), és a folyamatos önbizalomproblémáim sem könnyítették meg a dolgomat. A legviccesebb, hogy ezeket csak az első beszélgetésünk után tudtam megfogalmazni ilyen tisztán, előtte csak azt éreztem, valami nem okés.
Elég jó vagyok én ehhez? Mégis mit akarok, egy senki vagyok, nem vagyok elég erős, összeszedett ehhez az életmódhoz…nálam sokkal jobb szakemberek léteznek a területemen…vajon jól teszem, hogy ilyen viszonylag pici gyerek mellett vállalkozom, nem tőle veszem el az értékes időt…? – ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor az első online ülésünket tartottuk Edittel.

 

Pár perc elég volt ahhoz, hogy megnyugodjak, itt senki nem fog elítélni, kioktatni, mit csinálok rosszul, figyelmes hallgatóságra akadtam, ami az esetemben extrán fontos volt, mivel magányos a szakmám, nincsenek közeli kollégák vagy főnök, akivel meg lehetne csacsogni a napi problémákat. Így Edit zanzásítva kapta meg az összes bajomat. 🙂

Tisztáztuk, miket érzek a legégetőbb problémáknak az életemben és azokra koncentráltunk, majd már az első alkalommal olyan (teljesen egyszerű, de nekem sosem jutott volna eszembe ) tanácsot kaptam, ami az önbizalommal kapcsolatos bajaimra majdhogynem instant gyógyírt jelentett: Kérjek visszajelzést, véleményt a vendégeimétől a fotózások után! Ennyi.

Kezdtek érkezni a kedves szavak, köszönömök, szívecskék és szmájlik és minden egyes betű ragtapasz volt a lelkemre. Mert igenis kell a visszajelzés, hogy elismerjenek, hogy tudjuk, van értelme annak, amit csinálunk, és jogunk van ezt akár kérni is, mert a kultúránknak nem része sajnos a másik munkájának elismerése, még akkor sem, ha valóban elégedettek vagyunk.

Következett az időgazdálkodás, pontosabban annak hiánya. Csak folytam az árral, tüzet oltottam folyamatosan, éjszakáztam, hogy beérjem magam, de elfolyt az időm: egy kis facebook idővonal pörgetés, egy kis youtubeozás, csak átfutok pár cikket – hipphopp, hajnali kettő és alig haladtam.

Célokat tűztünk ki, „házi feladatokat” kaptam, így minden nap foglalkoznom kellett magammal és a megoldandó feladataimmal.

– a telefonfüggésem kezelnem kellett, rájöttem, hogy sima figyelemelterelés áll a háttérben – nem akartam a valós gondokkal szembesülni, így folyamatosan kitöltöttem a tudatom információkkal, melyek elterelték a gondolataimat.

– rájöttem, hogy kimerült vagyok, képtelen voltam kikapcsolni. Hónap óta nem volt egy olyan nap sem, mikor nem dolgoztam volna. Már nem napi 8 órát dolgozom, mint szülés előtt, hanem napi 18-at. Tarthatatlan volt. Bevezettük, hogy heti egy nap csak az enyém, nincs retus, munka, üzleti levelezés. Nincs többé minden nap éjszakázás. Végre elkezdtem többet aludni napi 4-5 óránál.
Milyen egyértelmű, ugye? És magamtól sosem hoztam volna meg ezt a döntést.

– Bevezettem a családdal töltött minőségi idő gyakorlatát. Ez idő alatt minden figyelmem a férjemé és a fiamé, nincs pittyenő telefon, „csakeztbefejezemmég”. A szemükbe nézek és élvezem, nagyon élvezem a társaságukat. Végre tudatosabban tudok figyelni a fiamra, akinek napról napra bontakozik ki a tudata. És ami a legfontosabb: nincs lelkiismeret furdalásom. Eddig más szülők gyerekeit a sajátom elé helyeztem és nem is tudtam róla. Ennek vége, semmi nem olyan fontos, mint a gyermekem és a vele töltött idő.

– Elkezdtem listázni a teendőimet. Elképesztő öröm kihúzni valamit egy fizikai listáról, így szemmel látható az, hogy haladok és több kedvem is lesz a továbbiakhoz, mert tudom, hol tartok, végre elkezdtem látni az alagút végét.

És minden mindennel összefügg. Kimerült voltam, ezért nem voltam elég türelmes a gyerekhez. Nyomkodtam a telefont, ha kellett, ha nem, mert nem akartam a fájdalmamra gondolni, de ezzel még többet okoztam magamnak, mivel még szégyelltem is magam miatta.

Edit megkérdezte egyszer, kivé szeretnék válni?
Erőssé, magabiztossá, függetlenné, kreatívvá, jobban, okosabban szeretővé.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy 10-es skálán 10-est adnék magamnak, de 7-8 közé már beférek.
Ami ahhoz képest, hogy 2-3/10-ről indultunk hat alkalommal ezelőtt Edittel, nem kis dolog. 🙂

Néha, mikor azt érezzük, hogy összecsapnak a hullámok a fejünk felett, jó, ha van egy Editünk, aki figyelmesen végighallgat, megbocsájt, ha elfelejted a megbeszélt alkalmat (úúúúh), és pár teljesen hétköznapi hangvételű beszélgetés alatt olyan dolgokra világít rá a kérdéseivel, amik az orrod előtt voltak, de mégsem láttad őket.
Személy szerint boldog vagyok, hogy mertem segítséget kérni és hálás vagyok, hogy megismerhettem Editet. Mert véletlenek nincsenek. :)”

 

Ha szeretnéd Te is kipróbálni a coachingot, gyere el egy ingyenes, 60 perces konzultációra. Beszélhetünk személyesen Pécsett, vagy online is. Jelentkezni tudsz emailben az edit@fedezdfelmagad.hu címen, telefonon a 0620/411-4649-es számon, vagy Messengeren.

Amennyiben érdekelne, milyen témákkal foglalkozik még egy coach, látogass el honlapomra: https://fedezdfelmagad.hu/

Várlak szeretettel: Edit