Lehet jó, ha álarcot viselünk, nem vagyunk önmagunk? Egyáltalán mi az, hogy jó, vagy rossz?

Ebben az esetben én nem ezeket a szavakat használnám. Inkább azt, meddig és mikor hasznos álarcot viselni és mikor akadályoz már minket.

Először nézzük azt, amikor rövid időszakokra veszünk fel álarcot és ezt tudatosan tesszük. Természetesen ilyenkor hasznos, hiszen nem véletlenül bújunk mögé. Ilyen helyzet lehet például, amikor a főnökünk, párunk, gyermekünk túl feszült ahhoz, hogy nyugodtan beszéljünk vele, elmondjuk az érveinket. Ilyenkor jobban tesszük, ha veszünk egy nagy levegőt és felvesszük, a “minden oké úgy, ahogy Te gondolod” álarcot és később mondod el, amit szerettél volna.

Vannak olyan maszkok, amiket hosszabb ideig viselünk. Akár évekig is. Ezek azok a tudattalan álarcaink, amikről az előző bejegyzésben írtam.

Ezek az álarcok akkor még hasznosak voltak, amikor felvettük őket. Azért kerültek ránk. Aztán ahogy telik az idő, észre sem vesszük, és ezek a maszkok hozzánknőnek. Azt hisszük, azok vagyunk mi. És már nem a saját életünket éljük. Belesüllyedünk a szürke hétköznapokba. Éljük a mindennapokat és megfeledkezünk álmainkról. Vagy érezzük, hogy valami nincs rendben. Sokszor zaklatottak vagyunk, türelmetlenek, nem találjuk a helyünket a világban. Ez azt jelenti, hogy már akadályoz minket a maszkunk, “kinőttük”.

Ilyenkor érdemes tükörbe nézni, önismereti munkába kezdeni, hogy felfedezhessük valódi Önmagunkat.

A lényeg, nem cimkézzük rossznak az álarcainkat. Fogadjuk el, köszönjük meg azt, amit adott nekünk, mikor még szükségünk volt rá. Aztán engedjük el. Hagyjuk, hogy megláthassuk és a külvilág is megláthassa valódi arcunkat. Hiszen azért vagyunk itt, hogy a saját értékeinkkel gazdagítsuk a világot!

Szeretettel: Edit

 

Kép forrása: https://pixabay.com/hu/tavirózsa-virág-kivirul-virágok-1442497/